Vampire love

November vége van, lassan jön a tél. Hoshi egyetem ilyenkor már jég hideg reggelente. Az ide járó diákoknak nincs szerencséjük, ebbe az időszakba. Hisz csak december 2. hetébe kezdik el használni a tornatermet, addig kint a szabadba végzik a gyakorlatot. A legszerencsésebbek talán a Hoshi egyetem Nyugati szárnyán lakó diákok. Hiszen ott a gazdagabb és befolyásosabb tanulók lakhatnak. Bár azok különleges diákok is, nem csak a pénzük miatt vannak a Nyugati szárnyban. Hiszen ők a varázslények. Találsz itt mindenféle lényt, legyen az akár vérfarkas, vámpír vagy boszorkány. Ezek közé tartozik egyik főszereplőnk Natsuru Kaoru, egy vámpír. Sokan Jéghercegnek hívják, de a lányok odáig vannak érte. A Keleti szárnyban lakik a másik főszereplőnk Inoyuki Miharu. A Nyugati szárnyban élők feladata, hogy megvédjék a Keleti szárnyban élőket. Legalábbis azokat, akiknek a vérük csábító, azoknak a vámpíroknak, akik nem bírják kontrollálni a vágyaikat. Miharu és Kaoru ekkor találkoznak először. És innen indul meg a kalandjaik.

Miharu és legjobb barátnője, Sakura Hagumi is „édes” vérű. Hagu-nak Tayuya Takemoto, Miharunak Kaoru a védelmezője.

- Miharu-chan, te hol töltöd a karácsonyt?- kérdezte meg Hagumi a legjobb barátnőjét.- Te nem is figyelsz rám

- Mi? Bocsi, nem figyeltem. De tudod mit Hagu-chan, te menj csak be a terembe, én még elintézek valamit-, hadarta el a fekete hajú és már rohan is. Egy vörös hajú sráchoz rohant.

- K… Kaoru-kun, jól vagy?- kérdezte Miharu, amikor odaér a fiúhoz.

- Hm? Miharu?- suttogta szinte alig hallhatóan.- Igen, jól-, válaszolta végül. Közbe végig nézzett az előtte álló lányon és a szeme megakadt a bekötött kezén. Kaoru visszagondolt arra ami, előző este történt.

- K… Kaoru-kun jól vagy?- kérdezte Miharu aggódó hangon.

- Nem- lehelte a vörös hajú. Az egész teste égett, a torka kapart. Szomjazott, méghozzá vérre. Akarata ellenére, ellökte magától a lányt, aki egy üvegszilánkon végig húzta bal tenyerét. Miharu felszisszent a fájdalomtól, de Kaoru nem nézett rá, csak amikor már megérezte a vérszagot. Ott szakadt el nála a cérna, kifordult ön magából és neki rontott a lánynak. A fekete hajú száját egy néma sikoly hagyta el, megrémül a fiú tekintetétől, egész testével remegett. Natsuru felemelte az Inoyuki lány bal kezét, amit felsértett, óvatosan végig húzta rajta nyelvét. Miharu annyira meg volt rémülve, hogy még levegőt, se mert venni. Közbe Kaoru két szemfogát belemélyesztette a lány kezébe, és szívni kezdte a vért. A fekete most se mert levegőt venni, vagy épp ellenkezni. Kaoru volt az, aki észhez tért és végre elengedte Inoyuki karját. Mikor meglátta Miharu arcán a félelmet, hátrált pár lépést, és tenyerébe temette arcát.

- K… Kaoru-kun, jó… jól vagy?- dadogta a rémült lány.

„Még most is az érdekli, hogy jól vagyok-e. Pedig megharaptam és kiszívtam a vérét.”- gondolta magába az említett. De kimondani már nem tudta, mert Miharu a karjaiba zuhant. Elájul, túl sok vért szívótt ki Kaoru. A fiú felvitte a szobájába a feketét, lefektette óvatosan az ágyába, majd elment.

- Te jól vagy? Fáj a kezed?- érdeklődiött a seb iránt, amit okozott.

- I… igen. Reggel Hagu-chan lekezelte és már nem is fáj annyira-, válaszolta Miharu, közbe a kötést vizsgálgatta.

- Sajnálom-, állt fel Kaoru, a fa alól. Megfogta a kötést végig húzta rajta az ujját és mély levegőt vett.- Jobban kellet volna vigyáznom rád. Legközelebb nem történik meg.

- Se… semmi baj K… Kaoru-kun. Én t… tényleg nem haragszom-, vörösödött el az érintéstől Miharu. Bár még nem mondta el, a vörös hajúnak, de fülig szerelmes az előtte állóba.

- Komolyan mondod? De hisz, bántottalak-, kezdte sorolni az érveket Natsuru, de félbe szakították.

- Bocsánat a zavarásért szerelmes párocskáim, de Kaoru menni kéne-, mondta Tayuko Takemoto, Kaoru legjobb haverja.

- He? Sz… szerelmes párocska?- rántotta ki a kezét Miharu szerelme kezéből.

- Takemoto, te hülye-, rakta zsebre a kezét Kaoru és elindult a nyugati szárny felé.- Szia Miharu.

- Csaó-, köszönt el Takemoto is.

- Sziasztok-, nézett utánuk Inoyuki. Ő is elment az órájára. Miharu nem tudod koncentrálni az órákon. Mikor végre kiszabadultak a fekete eltűnt mindenki elől, még Hagumi elől is. Félt attól, ami tegnap történt. A fognyom érdekes mód nem volt ott, csak a karcolás látszott. Miharu egyenese arra a helyre ment, ahol az eset megtörtént. A törött üveg még mindig ott hevert a földön és néhány üvegdarabon ott volt az ő vére.

- Miharu, te mit keresel itt?- kérdezte valaki. A fekete összerezzent. Nem kellene, félni-e hiszen ismeri a hang tulajdonosát.

- K… Kauro-kun?- a rémült lány, nem mert megfordulni. Félt attól, hogy a vörös fiú ismét bántja őt.

- Nem kell félned-, lépet közelebb a lányhoz.- Megígértem, hogy többé nem foglak bántani.

- T… tudom-, mondta remegő hangon. Kaoru elhúzta a lány fekete haját a nyakától. Gyönyörű porcelán fehér nyaka volt, a bőre selymes és puha. A Natsuru fiú végig simított Miharu kecses testrészén majd odahajolt.

- Megígérem most nem fog fájni-, súgta Inoyuki fülébe, majd felkészült a harapásra. Ekkor egy hatalmas csattanás és a srác a falnak csapódott.

- Jól vagy Miharu?- kérdezte valaki. A lány kitágult pupillával meredt előre. Az előző kérdező hangja teljesen olyan, mint Kaoru-é, de az előbb vele beszélt. Lány összezavarodva pillantott mögötte álló srácra és az előbb falnak csapot fiúra.- Ez azért már szánalmas Ran.

- Ugyan már Kaoru, csak egy kicsit megéheztem-, állt fel az említett és a srácból lány lett.

- R… Ran-san?- kerekedett el a szeme.

- Éhez meg, de ne Miharu-ból akarj falatozni-, mondta a vörös.

- De mindenki közül az ő vére a legfinomabb. Tudom, hogy már te is kóstoltad. Legalább csak egy kicsit-, lépet közelebb a fekete hajú lányhoz.

- Felejtsd el Ran-, Kaoru lépett az Inoyuki lány elé.- Most takarodj, amíg szépen mondom.

Ran eltűnt az erőteljesebb megszólalásra. Kaoru közbe Miharu felé fordult. A srác kb. 1 fejjel magasabb, mint a lány.

- K… köszönöm Kaoru-kun-, hajtotta le a fejét Miharu.

- Nincs mit megköszönni. Ez a dolgom, hogy megvédjelek-, mondta és felemelte a lány fejét az állánál fogva. Legalább 2 percig néztek mélyen egymás szemébe. Ajkaik összeolvadtak, majd a holdfényes éjszakán, ott az üvegházba egymáséi lettek. Mindketten szerelmesek voltak egymásba, és erre csak most jöttek rá.

Másnap összejöttek és talán örökké együtt voltak.

Oldal: Vampire love
Novella gyűjteményem - © 2008 - 2024 - novellagyujtemenyem.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat